az utolso csomag.
mindenkinek koszonjuk megtisztelo figyelmt a hosszu hetek alatt (3 het:), nem tunt olyan soknak. sokfele jartunk de azert nem mindent. remelem egyszer meg vissza tudunk menni es mindent lathatunk ami most kimaradt!
tovabbi szep napot es boldog eletet...
Harom het tavollet utan a sajat agyadban aludni: talan a legjobb dolog a hazajovetelben. Amellett persze, hogy apaek viraggal vartak a repteren, es finom zoldbabfozelekkel otthon. Jol esett nagyon. A hazaut annyira hamar eltelt, hogy osszesen ket (sot, a masodik film utolso ot percet mar nem, mert szallt le a gep…) filmet sikerult megneznunk a repulon, mivel vagy negy orat aludtunk rajta. Mark ugyan sajnos nem volt rajta, de egy nagyon kellemes fel napot toltottunk el vele hetfon Pasadenaban, ahol a hotele volt. Azt gondoltuk, hogy Santa Monican kivul Los Angelesben nem letezik “setalhato” varosresz (kiveve persze a parkokat), de Pasadena igencsak racafolt erre a feltevesre. Markkal osszesen legalabb ket orat setaltunk a varosresz kellemes utcain es tortenelmi (mar amennyire az Allamokban ezt a jelzot hasznalni lehet) epuletei kozott. Kaveztunk, ebedeltunk, meseltunk, majd bucsut vettunk egymastol, tudva, hogy ket nap mulva mar egyutt gyartunk ingyen piritoskenyeret a kis csoppsegeknek a jatszohazban.
Este mar 11-kor agyban voltunk (az otthoni agy hivogatott nagyon), es en biztos voltam abban, hogy Zoli – szokasahoz hiven – fent lesz mar reggel 7-kor, es keltegetni fog engem 9 korul. Mivel delutan egy orara mentem dolgozni, orultem, hogy meg lesz egy csomo idom elkeszulni. 12:40-kor kopogott apa az ajton, finoman kerdezoskodve afelol, hogy esetleg nem szeretnenk-e mar megmozdulni. Zoli komasan fekudt mellettem, azt se tudtuk, hol vagyunk, ugyhogy nagy teljesitmeny volt tolem, hogy idoben meg tudtam jelenni a munkahelyemen. Zoli tovabb szunyokalt…Az okosabbak ugye szabadnapot kernek a hazaut utana napra is.
A faradtsaggal meg kuzdunk, de mar jo uton jarunk. Meg kell egy kis ido, amig “megemesztjuk” azt a rengeteg elmenyt, amiben reszunk volt odakinn. Hogy visszamennenk-e? Mindenkeppen. Rengeteg felfedeznivalo van csak ebben az egy amerikai allamban. Es helyek, ahol jartunk mar, de vissza szeretnenk terni ujra megcsodalni. Hogy elnenk-e odakinn? Nehez kerdes. Az amerikaiak nagyon kemenyen dolgoznak. Rengeteg tulora, keves szabadsag, stressz, ezernyi fele torlesztoreszlet. Persze, egy olyan helyen, mint Kalifornia, az elet meg talan igy is konnyebb, ki tudja. Jo lenne kiprobalni egyszer. Addigis viszont alig varjuk, hogy talalkozzunk, es megoszthassuk Veletek elmenyeinket, tapasztalatainkat, fenykepeinket (ne izguljatok, nem lesz sok, legalabbis dolgozunk rajta!). Koszonjuk a figyelmet, a rank szant idot, a kommenteket, az erdeklodest. Hamarosan latjuk egymast!
Ismet farkasszemet neztem a DeLorean-nal! Most azonban joval kozelebbrol, ugy, ahogy azt csak keveseknek adatik meg. Igazabol a Griffith-park bejaratat szerettuk volna megtalalni, hogy egy ot kilometeres kis setat tegyunk egy kilatoponthoz, ahonnan gyonyoruen latni a Hollywood feliratot a domboldalban. Tobb, mint egy oran keresztul probaltuk megtalalni az utvonalat (TomTom mindenaron olyan utakon akart vinni, amelyek le voltak zarva), de feladtuk, mivel aznapra meg a Santa Monica tengerpart felfedezese is be volt tervezve. Ahogy a parkban autokaztunk, az egyik parkoloban megpillantottuk ot: az idogepet, amely pontosan ugy nezett ki, mint a filmben. Mint kesobb kiderult, belulrol is pontosan a filmbelivel azonos masolat. Felrealltunk, es tulajdonosa engedelyevel (aki termeszetesen “Doc”-nak volt oltozve) beulhettem es megcsodalhattam teljes valojaban. A tulaj nagy Vissza a jovobe rajongo, a kocsi es o pedig mar harom masik filmben szerepelt.
Santa Monica tengerpartja hangulatos, rendezett, igazi “Baywatch” erzessel toltott el minket. Bicajra pattantunk, es egettunk egy kis kaloriat tobb ezer masik kerekparossal egyutt. A napon nagyon meleg volt, a hosszu nadrag tapadt rank rendesen. Teljesen kozhelyes dolgokat muveltunk ezutan: setaltunk a homokban, vacsoraztunk a molon, majd megneztuk a naplementet a Csendes-oceanban.
Mai –egyben utolso – napunkat San Diegoban toltottuk el. Kalifornia masodik legnepesebb varosa korantsem tunt olyan hatalmasnak, mint Los Angeles. Meg tobb palmafa es zold, kellemes hazak, mexikoi hatas. Probaltuk magunkat minel tobb napfennyel es meleggel megszivni, hogy kitartson nyarig. Kajakozni szerettunk volna, de a szeles ido miatt azt mondtak, hogy a fo attrakciot, a barlangokat nem tudjuk megnezni. Igy hat errol lemondtunk, es helyette meglatogattuk a vilag egyik legnevesebb es legmodernebb allatkertjet a Balboa-parkban. A kertben mintegy 800 faj 4000 egyede el, koztuk peldaul az orias panda, amelyet csak nagyon keves allatkert tudhat magaenak a foldon. Nekunk az tetszett benne a legjobban, hogy a novenyvilag is rendkivul gazdag volt. Ugy ereztuk magunkat sokszor, mintha tenyleg az allat eredeti elohelyen lennenk. Hatalmas palmak, bambuszok, lianok kozott setalgattunk, es csodaltuk az elolenyeket a vilag minden tajarol.
Holnap visszaautozunk Los Angelesbe, es egyutt ebedelunk Markkal, aki sajnos megsem lesz rajta a jaratunkon, mivel a nagy ho Londont is elerte szombaton, es nem tudott felszallni, csak ma. Egy nappal kesobbre halasztottak ezert az o gepet visszafele, ami miatt bosszusak is vagyunk, mert szegeny direkt miattunk kerte magat a mi jaratunkra. Azert remelem, nem utal minket annyira…
Meg egy alkalommal fogunk jelentkezni, a hazatertunk utan, es persze fokozatosan rakunk fel kepeket a szokasos honlapra, kesobb pedig sokkal tobbet facebookra is.
Goodby America, it was nice to see you!
itt vannak a bizonyitekok:
http://kyprida.xfree.hu/235775
remelem itt is esik egy kis ho,
lovasszankazhatnank mi is a Hollywood Boulevard-on :)
asszem mi lennenk az elsok.
Yosemite-volgy az egyik legcsodalatosabb hely a vilagon, amit eddig lattunk. A beke szigete, hatalmas granithegyekkel, tavakkal, patakokkal, vizesesekkel tarkitva. Telen ugyan sajnos sok utja le van zarva, a keves idei ho miatt azonban joval tobbet lattunk belole, mint az evnek ebben az idoszakaban altalaban lehetne. Az egyik legmaradandobb elmeny a Yosemite-vizeses, amely az Egyesult Allamok legmagasabbika (740m). Harom “resze” van: a legfelso vizeses onmagaban mintegy 450 meter magas, o a legszebb, leglatvanyosabb. Ami meg erdekes vele kapcsolatban, hogy teljes mertekben a ho taplalja. Akkor a legbovebb vizu, amikor tavasszal olvad a ho, es nyarra –amikor mar az osszes ho elolvadt – “elfogy”, honapokig nem latni belole semmit. Mivel itt eddig viszonylag enyhe volt a tel, igy nem fagyott be, hanem meltosagteljesen, lassan hullott le, mint egy fatyol.
A kisvaros, ahol megszalltunk, Mariposa, magyarul pillangot jelent. Az aranylaz idejen nagyon nepszeru volt az europai bevandorlok koreben, akik szorgalmasan mostak az aranyat a kozeli patakban, persze emellett a banyak is intenziven mukodtek. Nagy volt a kisertes, hogy maradjunk mi is szerencset probalni, hatha maradt valami szamunkra meg, de vart rank Yosemite es az orias fak Mariposa erdeiben. Az orias mammutfenyok termeszetes eltejedesi terulete tipikusan Kaliforniaban talalhato. A legnagyobbak mas – nekunk mar tul messze elterulo – nemzeti parkokban nonek, de itt Yosemiteben is voltak szamunkra felelmetes meretu darabok. A Grizzli-orias –nevehez huen- a legnagyobb a kornyeken, a huszonotodik lagmagasabb fa a vilagon. 1900-2400 eves, es korulbelul egy Boing 747-es repulogep meretevel azonos.
Igen hosszu autout utan csutortok este megerkeztunk Los Angelesbe. Hatalmas varos. Ezt mar akkor is lattuk, amikor a repulo legalabb fel oran keresztul csak felette ereszkedett a leszallopalya fele. A mai napunk nagy resze a Universal Studios latogatasaval telt. Rendkivuli elmeny: A Jurassic Park, Mumia, King Kong, Waterworld filmek temai kore epult showelemek, a diszletek, a hangulat. Nem unatkoztunk, az biztos. Nehez volt elhinni, hogy meg olyan helyszineket is studiokban forgatnak, amelyekrol azt gondolnank, hogy biztosan valodiak. Utcak, terek, epuletek; felepitve valodi meretben, mintha csak Londonban, egy francia faluban, vagy New Yorkban lennenk. Egyik kedvenc filmem, a Vissza a jovobe varoskajanak hires teret is megcsodalhattuk a varoshazaval egyutt (a nagy ora hianyzott, mert most a teret egy masik film forgatasahoz hasznaljak). A DeLorean meterekrol nezett velem farkasszemet, en meg jol le is fenykepeztem, ha mar nem tudtam hazavinni magammal.
A studio utan megneztuk a hiressegek csillagait a Hollywood Boulvard jardajan vegigsetalva. Ott volt mindenki, aki szamit. Mint megtudtuk, a sztarok bizony nem keveset, harmincezer dollart fizetnek azert, hogy ott figyeljen a nevuk a betonon. Clint Eastwood peldaul azert nincs ott, mert elvbol nem volt hajlando penzt adni azert, hogy az o nevet odavessek. Kulonleges elmeny volt a Kodak Szinhaz mellett elterulo Hard Rock Café-be valo beteres is. Rengeteg hiresseg gitarja, zakoja, es egyeb szemelyes targya fugg a falon. Finom koktelunkat hurrikanpoharba kaptuk, amit aztan haza is vihettunk emlekul.
Meg egy napot maradunk ebben a varosban, ezutan pedig San Diegot vesszuk celba, mint vegso allomast, mielott visszarepulunk Irorszagba.
Mar megint sieltunk
Szeretunk sielni. Ezt mindannyian tudjatok. Az elmult harom nap ez mit sem valtozott, de teny, hogy idobe telt, mig megszoktuk az itteni palyaviszonyokat.
South Lake Tahoe – nevebol kovetkezoen – a Tahoe-to deli reszen elterulo varoska. A tavat negy siparadicsom veszi korul. Mi Heavenly-t valasztottuk, ami a deli varoska mellett terul el. A tavat a Kalifornia-Nevada hatar hosszaban “felbevagja”. Heavenly is egy Kalifornia es egy Nevada oldalbol all. A ket oldal termeszetesen ossze van kotve tobb palyaval, igy jol besielheto az egesz siterep.
Bar harom napos siberletet vettunk, idozavar miattt csupan ket napot sieltunk. Nem nagyon bantuk, mert a siparadicsom mintegy 2300 meter magason kezdodik es 3300 meter magason “vegzodik”. A levego tehat mar ritkabb, persze mi ezt csak olyan delutan 3 ora korul ereztuk. Ilyen magassagban viszont mar gyonyoru kilatas nyilt az alattunk elterulo tora a Kalifornia oldalrol, es a sivatagra a Nevada oldalrol.
Ami szamomra meg mindig furcsa, hogy a siterep gyakorlatilag ket palyatipusra oszthato. A konnyu (kek) palyakra es a nehez (fekete) palyakra, amelyek “csak”azert nehezek, mert nagyon buckasak. Ez utobbiak mindegyike le volt zarva ittletunk alatt, mert nem esett mostanaban eleg ho. Ez egyebkent Kalifornia osszes siterepere igaz, amennyire a helyiektol hallottuk. Ennek ellenere a sielheto palyak nagyon jok, szelesek es kellemesek voltak, mindegyiken jartunk szerintem. A siliftek viszont kicsit kenyelmetlenek. Beulosek, ami nem lenne gond, de viszonylag lassuak, es nincs labtarto, ami eloszor eleg rossz erzessel toltotte el a vadlinkat, a vegere viszont mar megszoktuk, hogy lehuz a silec. A helyiek sajatossaga pedig, hogy a kapaszkodot nem huzzak le maguk ele, igy gyakorlatilag egy barati hatbavagas a liften kellemetlen kovetkezmenyekkel jarhat.
A varoska is ket reszre oszthato: a Kalifornia oldalon rengeteg kis fogado, hostel terul el, amint atlepjuk azonban a hatart, egbe magasodo kaszino-es hotelkomplexumok jelennek meg az ut mellett (ezek nagyon jol lathatoak a palyakrol). Nevadaban nem tiltott a szerencsejatek, igy rengeteg turista jon ide azert, hogy kolthesse (vagy nyerhesse) penzet a pokerasztalon vagy a nyerogepeken.
Elautoztunk a to legszebb pontjahoz, az Emerald-obolhoz is , ahol a viz szine altalaban mas, mint a to tobbi reszee. Nem akartunk azonban tobb ertekes idot elvenni a sielesunkbol, igy mas nemigen tortent velunk.
Holnap hosszu autout all elottunk. Yosemite Nemzeti Parkjat latogatjuk meg (ha az ido-es utviszonyok megengedik), majd egy itt eltoltott ejszaka utan ujabb hosszu utazas utan felfedezzuk az Angyalok Varosat.
Irtam mar, hogy San Francisco fantasztikus varos?
Ugy terveztuk, ket napot maradunk, de tegnap reggel meghosszabbittattuk meg eggyel. Mert hat itt aztan rengeteg latnivalo van, es mi meg annyi mindent tudnank nezni, csinalni, kiprobalni, hogy egy het se lenne volna eleg. Igy viszont ugy koszonunk el tole, hogy: viszontlatasra hamarosan. Remeljuk.
Nehez szavakban leirni ezt a helyet. Kell, hogy itt legyel, es felvegyed vele a ritmust. Nem tudom, nekunk sikerult-e, de egyik nap ugy ereztuk, mi is itt lakunk, mert legalabb egy orat utaztunk ket olyan helyijarat buszon, ami tomve volt itteniekkel. Mintha csak a hetes buszon alltunk (torveny irja elo, hogy az ulohelyet at kell adni a raszoruloknak) volna Budapesten.
Nagyon jo elmeny volt a lanovka (Zoli hivja igy foleg), ami azert nem villamos a tevhittel ellentetben, mert ugyanugy vastag kabel huzza felfele-lefele, mint egy sifelvonot. A kabel viszont a sin alatt fut, tehat “rejtve”vontatja a szerelvenyt. Ket ember mukodteti: az egyik megallitja-elinditja (“elkapja” es elengedi a kabelt), a masik lefele menet kozben fekez es a jegyeket szedi. Mentunk vele egy par kort.
Az etelekrol meg nem irtunk. Kicsit aggodtunk amiatt, hogy en csak hamburgert es pizzat, Zoli meg veggie-burgert fog enni ket hetig. Orommel tudatjuk, hogy –Kaliforniaban legalabbis – odafigyelnek arra, hogy valtozatosan, tobbnyire egeszsegesen taplalkozzanak, foleg helyben megtermelt alapanyagokbol. A problema az, hogy az adagok, amiket elenk adnak, finoman szolva hatalmasok. Egy-ket helyen kiirjak ezek kaloriamennyiseget. Nem kellene. Tobbnyire az egesz napos kaloriaigenyunknek megfelelo mennyiseget veszunk magunkhoz egy-egy ilyen etkezessel. Meg jo, hogy rengeteget setaltunk, igy remelhetoleg le is mentek ezek a kaloriak!
A hidat aztan –ahogy a kepek is mutatjak, megtalaltuk, letezik, gyonyoru! Az en legfelejthetetlenebb elmenyem. Meglatni, ralepni, athajtani rajta, meglatni masik oldalarol, athajtani az ellenkezo iranybol, meglatni barhonnan, akar egy pillanatra. O fog nekem a legjobban hianyozni.
Ma jartunk az erdoben is. Pontosabban parti mammutfenyo erdoben. Angolul egyszerubb : Redwoods. Csak es kizarolag itt, a nyugati parton maradt beloluk, osszesen az eredeti “mennyiseg” 4%-a. Hatalmas fenyok ezek, keresztben es hosszaban is. Gyakorlatilag tuzalloak (az erdotuzet siman atveszelnek!), es egy foldrengest is valoszinusithetoen tulelnenek az epuletekkel ellentetben. Szo szerint osszefogtak. Gyokereikkel halozatot alkotnak a fold alatt, igy egy nagy stabil egyseget alkotnak, es mi pedig csodaltuk oket egy harom oras tura kereteben. A tura csucspontja egy kilatopont volt San Franciscora es a Csendes-oceanra.
Az emberek tobbnyire igen kedvesek itt. Udvariasak, mosolygosak. Az utcak tisztak, mindenhol odafigyelnek a tokeletes kiszolgalasra. Egyetlen kivetellel talalkoztunk: Chinatownnal. Az itteni kinai-negyed a legnagyobb az allamokban. Hangulatos, tenyleg olyan erzetunk volt, mintha Kinaban lennenk. Az itt eloknek azonban – Zoli udvarias szavaival elve – mas a higieniai standardje. Mindossze egy csomag szolot vasaroltunk, es az uzletben egy porazra kotott macska nezett velunk farkasszemet. Az ittenieket ez lathatoan nem zavarja. Elfogadtak oket ugy, ahogy vannak, es harmoniaban elnek a varos tobbi reszevel.
Holnap indulunk tovabb a Tahoe-tohoz (hu, de furcsan hangzik magyarul) sielni. Hojelentessel majd onnan jelentkeznenk.
Tegnapelott bucsunt intettunk biztonsagot, kenyelmet, gazdag programot es sok-sok oromteli pillanatot nyujto vendeglatoinknak, es visszaterve Los Angelesbe – egy pottomnyi meretu, legorvenyre, rezgesre igen hajlamos repulovel – autot bereltunk. Nagyon szerencsesnek ereztuk magunkat, mert Mark – igen, ismet neki koszonhetjuk – Virginen keresztul foglalt nekunk kedvezmenyes aron “kompakt” meretu kocsit, amit a helyszinen eggyel feljebbi kategoriaba emeltek, ingyen. Igy egy kozepes (“medium size”) meretut kaptunk, es meg valaszthattunk is tobbfele marka es szin kozul. Hosszu tanakodas utan egy feher Toyota Yarist valasztottunk, aki masnapra megerdemelten elnyerte a Tonyo nevet. Nagyon szeretjuk, de az elvarasoknak nemigen felelt meg. Ha csak annyit mondok, hogy nem tudjuk “taviranyitassal” kinyitni, bezarni, csak kulccsal, akkor az mar naggyabol mindent elmond. Tonyoval voltak mar kalandjaink, de errol majd par sorral lejjebb.
A keddi napunk utazassal telt. Albuquerque-bol Los Angelesbe levegoben, majd kocsival Los Angelesbol San Luiz Obispoba aszfalton. Ez utobbi a GPS (Walmart-ban vasarolt Tom Tom, o is hagy kivannivalokat maga utan, de vegzi a dolgat) szerint mintegy negy oras utra teheto. Azt leszamitva, hogy Los Angelesben majdnem egyorat alltunk a dugoban (aki csucsidoben indul utnak, igy jar…), kis kesessel este 9 korul ott is voltunk mediterran hangulatu kis szallasunkon. Mentunk is aludni egybol.
A szerdai napunk erdekesen telt. Minden jol indult: napsuteses, meleg reggel, izletes reggeli egy kozeli kavezoban, hangulatos kisvaros. A terv az volt, hogy a parton eszak fele kozelitjuk meg San Franciscot Montereyen keresztul. Ez utobbi megallohelyul szolgalt volna legalabb negy orara. A partvonal szepen lassan vadregenyes tajba (Big Sur) “csapott at”, ami azt (is) jelentette, hogy folyamatosan tablak figyelmeztettek a koomlas veszelyre a kozvetlen mellettunk magasba emelkedo hegyekrol. Az egyik viszonylag surun (kb. 10 kilometerenket) ismetlodo kiiras ez volt : road is closed … miles ahead. Persze a szam egyre csokkent, mi pedig vezettunk tovabb kanyargos, szerpentines utakon legalabb masfel oran keresztul atlag 30 km/ora sebesseggel. Zoli persze – mint majd kiderul, neki mindig igaza van – megjegyezte, hogy szerinte keressunk mas utvonalat, mert ha azt irjak, hogy az ut la van zarva 30 merfold mulva, akkor az ut tenyleg le van zarva es nem tudunk tovabb menni. Na de en – megiscsak en vagyok az utvonaltervezo – eroskodtem, hogy ha le is van teljesen zarva (egy sav csak jarhato), akkor is lesz valami elterelo ut, vagy elterelo tabla vagy elterelo ember. Egyik se volt. Megerkeztunk az ominozus ponthoz, es csodak csodajara az ut le volt zarva es a holgy, aki ott allt (szegenynek egesz nap a magunkfajtakat kellett informalnia) kedvesen kozolte velunk, hogy koomlas miatt az utszakasz nem jarhato , dolgoznak rajta, ha Monterey az uticelunk, akkor vissza kell mennunk a kovetkezo atkoto uthoz, ami legalabb egy ora visszaut ugyanazon a vonalon, amin jottunk. Korulbelul negy orat “buktunk” ezen a kis akcion. Es persze latnivalokat, pihenoidot, setalgatast a tengerparton Pacific Grove-ban. Zoli kilenc orat vezetett a tervezett ot helyett. Az utlezaras pedig mindossze egy orara volt a celtol.
Masik “kalandunk” a tankolas volt. Jo par percbe beletelt, mig rajottunk, hogy azert nem jon a benzin, mert elobb fizetni kell, majd utana toltheted bele az anyagot. Bankkartyaval akartunk fizetni, es –mivel ezzel is akadtak nehezsegek – igencsak koncentraltunk a kijelzore. Egyszer csak hatalmas durranast hallottunk. Ugy megijedtunk, azt hittuk, felrobbantottuk a kutat. Par masodperc mulva vettuk eszre, hogy a mi kutunk masik oldalan tankolo neni ugy akart elhajtani, hogy a tankolo “pisztolya” bennemaradt az autoja tankjaban, es kiszakitotta a kutbol az egesz csovet. A benzinkutas kesobb elmondta, hogy az eset nem egyedi, hetente tobbszor is elofordul es bizony raterhelik a javitas koltsegeit az okozo biztositojara.
San Francisco fergetegesen jo varos. Tegnap este ota vagyunk itt, es rengeteg helyet lattunk mar. Minden olyan, mint a filmekben. A varoskozpont (downtown) nem olyan hatalmas, de igen valtozatos minden szempontbol. Ami a mi szempontunkbol a legjelentosebb volt, az az idojaras. A belvaros kilatojabol (Coit tower) nezve a varos keleti oldala - beleertve a kevesbe latvanyos Bay-bridget – teljes napsutesben uszott, az eg kek, tiszta, jo kilatas nyilt Oaklandra. Amikor azonban a kilato masik oldalarol probaltuk kivenni az eszak-nyugati oldalt (beleertve a Golden Gate-hidat), csak szurke kodot lattunk. Megegyeztunk Zolival, hogy nem fog kifogni rajtunk ez a hid, elindulunk gyalog a tengerparton, es aki elobb meglatja, az nyer (mindegy mit, latvanyt, foleg…). Kilometereken keresztul gyalogoltunk, nem lattunk semmit. Kineztunk egy buszjaratot aztan, amely elvisz egeszen a hid labaig. Mar el is terveztuk, hogy ott majd berelunk bicajt, es atmegyunk a tulpartra, hu de jo lesz. Magas epuletek kozott buszoztunk, nem lattunk meg mindig semmit, izgatottan vartuk a nagy pillanatot, amikor elenkmagasodik a meltosagteljes hid. Souvenir boltok, tablak, szeles, tobbsavos ut fizetokapukkal jeleztek, hogy itt kell leszallnunk. Szedtuk a labunkat felfele, de mar lehetett sejteni, hogy ennek nem lesz jo vege. Felertunk a hid bejaratahoz es elenktarult: a semmi. Pontosabban valami, kod. Jo suru, atlathatatlan kod, amely olyan fuggony moge zarta almaink netovabbjat, hogy osszesen az elso 20 metert lattuk belole. Holnap ujraprobalkozunk…
Amugy pedig koszonjuk szepen mindannyiotok kommentjet, nagyon kedvesek es jol esik, hogy igy gondoltok rank. Mi is sokat gondolunk ratok, hogy melyikotok mit szeretne itt, hogy Ti is milyen jol ereznetek Magatokat. Remeljuk, ezt valamelyest karpotolja ez a blog, meg akkor is, ha nem tudunk minden nap jelentkezni.
haho
kiprobaltunk egy kepfeltoltot.
kicsit megkocolta a sorrendet es nem szereti a szokozoket a kepek cimeben.
remelem azert igy is elvezhetoek vmennyire.
http://kyprida.xfree.hu/235251
tobbi kep csordogal majd szep lassan.
Nyertem 12 dollart! Nagyon vigyazni kell ezzel a kaszino dologgal, mert hamar fuggojeve valik az ember. A hegysegrol elnevezett Sandia kaszino- es hotelkomplexumba latogattunk el aznap este. Mintha csak Las Vegasban jartunk volna. Ezernyi nyerogep, kartyaasztalok, etterem, diszko, fenyek. Sajnos csak egy-ket kepet tudtam sutyiban kesziteni, mert a kaszino teruleten tilos fenykepezni. Denist kovetve mindannyian regisztraltunk tagsagi kartyara, igy az utlevelunk megmutatasa utan kaptunk egy pakli kartyat, tollat, informacios fuzetet es 25 dollarral feltoltott plasztik kartyat is, amit eljatszhattunk barmelyik jatekgepen vagy asztalon. Meglepoen sok ember volt ott. Tobbseguk a nyerogepeknel ulve vart arra, hogy megjelenik valami magas osszeg a kijelzon, de a rulettasztal is igen nepszeru volt. A vegen aztan mi is ott kotottunk ki. Zoli ugyan elbukta az osszes kreditjet, de igy is nagyon jol ereztuk magunkat.
Tegnap egesz nap sieltunk. A siterep mintegy masfel ora autoutra van, Santa Fe-tol nem messze. Nem tul nagy siterep, de rendkivul jol karbantartott, a palyak tobbsege kivalo minosegu. Azok kedveert, akik szeretnek sielni, elmondanam, hogy itt az Allamokban (legalabbis Uj-Mexikoban) a sipalyak nehezsegi fokozatait mas modon es mas szempontok alapjan osztalyozzak. Zold, kek, fekete es dupla fekete. De – csak hogy jol megtevesszenek minket – a fekete es a kek nem (vagy nem sokkal) meredekebb, mint a zold. Megerzeseim alapjan az osszes plalya, amin csusztunk, Europaban kek jelzest kapott volna. Kedves sielotarsunkat (egyben soforunket) jol atvertuk, amikor rabeszeltuk, hogy menjunk le a fekete palyan, abban lesz kihivas. Hat volt is, csak nem ugy, ahogy mondjuk egy osztrak fekete palyan. Ugyanolyan meredek, mint egy kek, csak annyira buckas, hogy fel oraba telt lejonnunk nagy kinszenvedesek aran. Martin meg soha nem izzadt meg annyira, mint ekkor, pedig 6 eve siel, itt az Allamokban rendszeresen.
Hamarosan teszunk fel kepeket is az elmult harom naprol, azok talan beszedesebbek lesznek a siterepet es a tajat illetoen.
Mindjart indulunk a repterre, uj-mexikoi latogatasunk vegehez ertunk, repulunk tovabb Kaliforniaba, ahol az autoberles utan San Luis Obispo fele vesszuk az iranyt, majd holnap este mar remelhetoleg San Franciscobol jelentkezuk ujabb beszamoloval.
Ket esemenydus napot tudhatunk magunkenak. Tegnapi napunk ugy indult, hogy elkisertuk Kis Embert a Gymboree nevezetu helyre, ami egy interaktiv jatszohaz. Egy 40perces foglalkozast tartottak a kicsiknek, akik – Patrikot beleertve – lelkesen ugraltak a negy egtaj iranyaba. Barcsak nekunk is letezett volna egy ilyen hely, amikor picik voltunk!
Nem sokkal kesobb mar Albuquerque ovarosanak kis uzleteiben setaltunk, rengeteg helyi souvenir kozott. Azon gondolkodtunk, melyik ismerosunk is kapja majd a csorgokigyos szobrocskat (vagy barmely mas csorgokigyos csecsebecset), amely allat az egyik legnagyobb “nevezetessege” a fovarosnak. A kornyeken (persze nem a varosban szerencsere) rengeteg van beloluk es bar tobbnyire rejtozkodnek, merges a marasuk, igy job elkerulni oket. Persze Zoli nagyon szeretne eggyel talalkozni. Eleg eroteljes kigyofobiaval rendelkezem, igy ez a fajta kaland vele remelhetoleg kimarad az eletembol.
Albuquerque masik – igazabol szerintem a legnagyobb – szimboluma a leggomb. Kicsi, nagy, uveg, szonyeg, ekszer, ezernyi konyv, disztargy leggomb temaban. Az egyik kedves ki uzlet csak erre a targyra epul. Hogy miert is?Aki latta Andiek kepeit par honapja a facebook-on, az tudja a valaszt. A fovaros minden evben helyt ad a leggombfesztivalnak, ahol tobb szaz leggomb ereszkedik fel a magasba egy napon. A latvany magaert beszel. Van mindenfele alaku, szinu “leghajo” (nekem a Darth Vader-es tetszett a legjobban).
Este egy “lanyos” koktelpartira voltam hivatalos Andival. A parti temaja a Mardi Gras volt, ami tulajdonkeppen az otthoni karnevalnak felel meg. Meg delutan elmentunk a Party City nevu helyre, amely egy otthoni Tesco meretu aruhaz csak es kizarolag party kellekekkel. Vettunk gyongyoket, maszkot (merthogy a farsanghoz az dukal), es este – miutan Kicsi nyugovora tert – megkezdtuk a hazibulizast. A nagyon finom koktelok hamar elkeltek, es bar nem maradtunk sokaig, nekem nagyon jo elmeny volt. A Jelly Shot nevezetu “italt” biztos nem felejtem el: piros szinu zsele, alkohollal izesitve, kis kupakokban felszolgalva, mintegy rovidital. Huzora kinyalni. Naggyabol igy lehetne forditani a mondatot, ami kiserte. Hat, nekem nem sikerult, Andinak lecsuszott.
A mai nap sem telt tetlenul. Itt toltott napjaink eddigi csucspontja volt a Sandia-hegyseg meghoditasa a vilag leghosszabb felvonojan. Kb. 2000 meter tengerszint feletti magassagbol vitt fel 3200 meter magassagba. Osszesen ket tartooszloppal rendelkezik, es olyan melysegeket szel at, ami felelemmel es amulattal toltott el minket. 15 perc liftezes utan ertunk fel a csucsra, ahol mintegy 20 fokkal hidegebb (a kijelzo szerint –10 fok) volt a homerseklet es rendkivul eros, jeges szel fujt. Zoli olyan izgatott volt, mint egy kisgyerek, igy szo sem lehetett arrol, hogy a kis muzeumban keresunk menedeket. Nem is volt olyan nagy baj, mert csodas kilatasban reszesultunk minden iranyban. Erdekesseg, hogy a hegy nyugati felet szinte semmi ho nem boritja, sivatagos, bokros, napsutotte sziklas lejtok, mig a keleti oldalon siparadicsom varja a teli sportok rajongoit. Ezen az oldalon egeszen Santa Fe-ig ellattunk, ami azert erdekes, mert a holnapi program az ottani siterep meghoditasa lesz. Addigis azonban meg var rank a ma esti program: egy itteni kaszino felterkepezese vendeglatoink kozremukodesevel.
Egyre jobban turjuk a sivatagi levegot. Ma eloszor ugy erezzuk, hogy remelhetoleg atalltunk az itteni idoszamitasra, es mar nem csak aludni akarunk, hanem elvezni az uj dolgokat. Peldaul a chillis, gyomberes es a sutotok izu sort, vagy a jo kis mexikoi eteleket.
Tegnap a fovarosba latogattunk el. Merthogy Albuquerque –mint utolag megtudtuk –“csak” a legnepesebb es legnagyobb alapteruletu varos Uj-Mexikoban. Es ami meg erdekesebb, hogy 1600 meter magason fekszik. Azt hallottam, hogy sokan, akik latogatoba jonnek, magassagi betegsegben szenvednek. Faradtsagunk igy tehat nemcsak az idoeltolodasra vezetheto vissza. Na de Albuquerque-rol egyelore ennyit. A mai program rola fog szolni, ugyhogy meg hallotok rola.
Santa Fe –a fovaros – mintegy 2100 meter magasan fekszik, igy az USA legmagasabban fekvo fovarosa. 1912 ota tartozik az Egyesult Allamokhoz, igy rengeteg mexikoi vonast megorzott. Azt leszamitva, hogy tegnap egesz nap hanyingerem volt es felgozzel mukodott a szervezetem, nagyon elveztuk ezt a varost. Helyes kis epuletei kozott kellemes setat tettunk, boltokat nezegettunk es kiprobaltuk a hagyomanyos mexikoi eteleket. Csipnek nagyon, oda kell figyelni, hogy mit kersz.
A nap fenypontja szamomra egy helyi Navajo indian asszony (es anyosa) altal keszitett karkoto es fulbevalo megvasarlasa volt (a fulbevalot Zolitol kaptam, mert nagyon tetszett neki). Ezustbol keszultek es turkizko van bennuk, ami Arizonabol szarmazik, mert - mint megtudtuk a holgytol – Uj-Mexikoban mar nem maradt hozzaferheto mennyiseg ebbol az asvanybol. Egyebkent a varos tomve van ekszeruzletekkel, ahol termeszetesen a dominans szin a turkiz gyonyoru kekje.
Az idojarassal nagyon szerencsesek vagyunk. Persze a klima itt amugy is jo, mert az ev nagy reszeben nem latnak csapadekot a helyiek, emellett a nap mindig sut, vagyis inkabb vakit (Zoli sosem hord napszemuveget, de ma valoszinuleg kap egyet). Ma ismet arra ebredtunk, hogy igen hideg van, 0 fok koruli homerseklet, de delutan mar csak egy vekony pulcsiban fogunk chilis buritot falni az ovaros egyik helyes kavezojaban.
Haho mindenkinek!
FIGYELMEZTETES!
Ez csak egy kis izelito. Az alabbi linkre torteno kattintas senkit sem mentesit a teljes prezentacio megtekintese es 3 oras elmenybeszamolo meghallgatasa alol, - szemelyes talalkozasunk eseten.:)
Sajnos nem talaltunk jobb megoldast a kepek feltoltesere csak kulso linken tudtuk megoldani, elore is bocsi.
A kepek visszafele idorendben vannak, tehat ha a masodik lapon az utolso keppel kezdtek es a balra nyillal leptettek, akkor az esemenyeket kb. ugy lathatjatok, ahogyan azt mi is ateltuk.
Remelem nem sikerult tul bonyolultra, legkozelebb mar figyelunk ra, ha el nem felejtjuk:)
http://kyprida.xfree.hu/234969
Ps.
Mar nem kell am sokat varni a kovire...
Itt vagyunk!
Reggel hat ora van. Mindketten fent vagyunk mar egy ideje es probalnank aludni, de nem tudunk. Sotet van es mindenki mas meg alszik. A szamitogep meg mindig az otthoni idot mutatja : delutan egy ora.
Meg mindig nehez elhinni, hogy itt vagyunk. Nagy bambulo szemekkel figyeltem Los Angelest a leszallas husz perce alatt. Ezert a latvanyert mar megerte 11orat repulni. Es meg a HOLLYWOOD feliratot is lattuk a hegy oldalaban!
A Virginnel elmeny volt repulni. Rengeteg mozifilm, ingyen ital, rengeteg kaja. Zoli ugy erezte, hogy folyamatosan etetnek minket: meleg ebed, desszert, jegkrem, delutani snack, scone (edes pogacsa)…Es raadasul fonokom (legiutas kisero elso osztalyon) otthonrol gondoskodott arrol, hogy kulonleges banasmodban reszesuljunk. Jo baratja pont szolgalatban volt, es neki koszonhetoen welcome drinket kaptunk, enyhitve az utazas elotti idegesseget (persze csak rolam van szo, Zoli teljesen laza volt vegig). A repulout vege fele pedig odajott hozzank, es egy kedves parbeszed utan atnyujtott nekunk egy zacskot egy uveg borral es pezsgovel, majd ezeket o maga felrakta a poggyasztartoba nekunk. Leszallas utan mar a vamnal alltunk sorba, amikor kedves legiutaskiseronk utanunk szaladt a zacskonkkal, amit jol ottfelejtettunk a megerkezes nagy izgalmaban.
Az emberek tobbnyire igen kedvesek voltak L.A. repteren. Hip hop eljutottunk ahhoz a terminalhoz, ahonnan ment tovabb a gepunk a “sivatagba”. Volt meg egy csomo idonk, igy megkostoltuk eletunk elso igazi amerikai hamburgeret, ami kellemes meglepetes volt, mert izlett. Ezutan viszont mar olyan faradtak voltunk, hogy en a csomagomon aludtam el a varoban, aztan a minigepre torteno felszallas utan mindketten szinte azonnal mely komaba estunk es masfel ora mulva, a leszallas elott ebredtunk tudatunkra, amikor a gep egy kis legorvenybe kerult. Ekkor mar ottani ido szerint este 10:30 volt, igy nagy volt az orom mindket oldalrol, amikor megpillantottuk egymast Andiekkal Albuquerque repteren. Az alvassal nem volt gond.
Masnap konnyu programot terveztek nekunk vendeglatoink. Rovid kocsiut, vasarolgatas, kinai ebed (hu, a csaladom nagyon elvezne, annyit ehetsz, amennyit akarsz abbol az ezerfele etelbol, ami kint van, yumm yumm), otthoni cseveges, Patrikkal jatszas, jacuzzi a lakopark kertjeben. Ja, es igen. Albaquerque tenyleg sivatag. Hegyekkel korulveve, keves fa, sok kis bokor, minden sargas szinu. Meg a hatalmas outletek is, amelyekben harmad, negyed aron lehet kapni tervezok ruhait.
Sajnos nem sikerult eleg konnyure a program, mert en ot orakor doltem ki, Zoli pedig nem sokkal kesobb kovetett engem, igy az esti etterem elmaradt. Oszinten remeljuk, hogy a mai nap mar kicsit jobban szokja a szervezetunk az idoeltolodast, es kicsit tobbet tudunk meselni kovetkezo bejegyzesunkben a varosrol es a kornyekrol.
Kedves Olvasoink!
Marcsak egy nap. Holnap reggel atszeljuk az Ir-tengert, es Londont elhagyva egy 11 oras(!) repuloutnak nezunk elebe. Majd – mivel meg nem ez az uticel aznap – ismet gepre szallunk, es irany Albuquerque! Hosszu nap lesz…Pontosan 31oras.
En bizony elegge izgulos vagyok, ha repulesrol van szo, ezt legtobben tudjatok, ugyhogy a holnapi nap komoly megprobaltatasokkal var ram. Persze nem panaszkodom: 20 nap az amerikai kontinensen, ebbol 6 Uj-Mexikoban es 13 az “Arany” Allamban. Es a vilag legjobb legitarsasagaval repulunk! Legalabbis fonokom szerint, aki nekik (is) dolgozik.
Az igaz, hogy a borondomet mar bepakoltam, de mivel mar majdnem teli van, es terveim kozt szerepel egy nagybevasarlas odakinn, ezert ki fogom venni felet es felig uresen hagyom. Legyen hely, az a biztos. Zoli lazasan keszulodik. Hatalmas csatat viv valamelyik aktualis terrorista szervezettel a nappaliban. Meg koran van neki pakolni (este 5ora van). Es kulonben is harom hetig nincs utkozet, ki kell hasznalni az utolso perceket. Amugy nagyon irigy vagyok ra, mert “feltorte” ma a perselyet, amelybe pontosan egy eve gyujti a 2eurosokat, es 209 darabot szamoltunk.
Meg ennyit amugy sosem keszultunk “nyaralasra”. Uj (ujjlenyomatos) utlevel es nemzetkozi jogositvany keszittetese, utikonyv olvasas (kedvencem), hotelkereses-foglalas (konkretan hatrol van szo, ezt azert nem bizzuk a veletlenre sok massal ellentetben), terkepbongeszes (masik nagy kedvenc!), es nem utolsosorban autofoglalas. Na ez nem volt egyszeru. Legfontosabb szabaly, amit megtanultunk eddig az Allamokkal kapcsolatban: legyen egy hitelkartyad! Na nekunk nincs. Lehet, hogy a legnagyobb kalandjaink ebbol kifolyolag lesznek.
Na mara ennyi, megyek vissza a borondomhoz. Kovetkezo irasunk remelhetoleg mar a “sivatagbol” jon majd.
Szeretettel koszontunk minden kedves Erdeklodot!
A mai nap tulajdonkeppen meg csak a -2. nap es mar most nagyon faradtak vagyunk, ugyanis izgatottan keszulodunk a nagy kalandra, es a munkahely se kimel minket az utolso napokon (sem). Dicu mar osszepakolta cuccai nagy reszet; en csak holnap este fogom elkezdeni, varom az ihletet...
Programunk kicsit kotott. Elso dolgunk, amikor talajt erunk es megcsokoltuk a leszallopalyat, hogy kielegitsuk Dicuka terkepvasarlasi vagyat, ezert megtamadjuk az elso boltot, ahol lehet vilagatlaszt venni. Ezutan egy het tesomeknal a sivatagban. Sok tervuk van, meglatjuk mire lesz ido. Remelem, a tevegeles nem marad el! Utana egy kis autokazas, es mar jovunk is haza. Hogy mi tortenik velunk, arrol itt olvashattok majd.
Nyugodalmas jo ejszakat mindenkinek!
Ui.:Elnezest kerunk elore is az ekezet nelkulisegert. Remeljuk, az elvezeti erteken nem ront tul sokat...
