Irtam mar, hogy San Francisco fantasztikus varos?
Ugy terveztuk, ket napot maradunk, de tegnap reggel meghosszabbittattuk meg eggyel. Mert hat itt aztan rengeteg latnivalo van, es mi meg annyi mindent tudnank nezni, csinalni, kiprobalni, hogy egy het se lenne volna eleg. Igy viszont ugy koszonunk el tole, hogy: viszontlatasra hamarosan. Remeljuk.
Nehez szavakban leirni ezt a helyet. Kell, hogy itt legyel, es felvegyed vele a ritmust. Nem tudom, nekunk sikerult-e, de egyik nap ugy ereztuk, mi is itt lakunk, mert legalabb egy orat utaztunk ket olyan helyijarat buszon, ami tomve volt itteniekkel. Mintha csak a hetes buszon alltunk (torveny irja elo, hogy az ulohelyet at kell adni a raszoruloknak) volna Budapesten.
Nagyon jo elmeny volt a lanovka (Zoli hivja igy foleg), ami azert nem villamos a tevhittel ellentetben, mert ugyanugy vastag kabel huzza felfele-lefele, mint egy sifelvonot. A kabel viszont a sin alatt fut, tehat “rejtve”vontatja a szerelvenyt. Ket ember mukodteti: az egyik megallitja-elinditja (“elkapja” es elengedi a kabelt), a masik lefele menet kozben fekez es a jegyeket szedi. Mentunk vele egy par kort.
Az etelekrol meg nem irtunk. Kicsit aggodtunk amiatt, hogy en csak hamburgert es pizzat, Zoli meg veggie-burgert fog enni ket hetig. Orommel tudatjuk, hogy –Kaliforniaban legalabbis – odafigyelnek arra, hogy valtozatosan, tobbnyire egeszsegesen taplalkozzanak, foleg helyben megtermelt alapanyagokbol. A problema az, hogy az adagok, amiket elenk adnak, finoman szolva hatalmasok. Egy-ket helyen kiirjak ezek kaloriamennyiseget. Nem kellene. Tobbnyire az egesz napos kaloriaigenyunknek megfelelo mennyiseget veszunk magunkhoz egy-egy ilyen etkezessel. Meg jo, hogy rengeteget setaltunk, igy remelhetoleg le is mentek ezek a kaloriak!
A hidat aztan –ahogy a kepek is mutatjak, megtalaltuk, letezik, gyonyoru! Az en legfelejthetetlenebb elmenyem. Meglatni, ralepni, athajtani rajta, meglatni masik oldalarol, athajtani az ellenkezo iranybol, meglatni barhonnan, akar egy pillanatra. O fog nekem a legjobban hianyozni.
Ma jartunk az erdoben is. Pontosabban parti mammutfenyo erdoben. Angolul egyszerubb : Redwoods. Csak es kizarolag itt, a nyugati parton maradt beloluk, osszesen az eredeti “mennyiseg” 4%-a. Hatalmas fenyok ezek, keresztben es hosszaban is. Gyakorlatilag tuzalloak (az erdotuzet siman atveszelnek!), es egy foldrengest is valoszinusithetoen tulelnenek az epuletekkel ellentetben. Szo szerint osszefogtak. Gyokereikkel halozatot alkotnak a fold alatt, igy egy nagy stabil egyseget alkotnak, es mi pedig csodaltuk oket egy harom oras tura kereteben. A tura csucspontja egy kilatopont volt San Franciscora es a Csendes-oceanra.
Az emberek tobbnyire igen kedvesek itt. Udvariasak, mosolygosak. Az utcak tisztak, mindenhol odafigyelnek a tokeletes kiszolgalasra. Egyetlen kivetellel talalkoztunk: Chinatownnal. Az itteni kinai-negyed a legnagyobb az allamokban. Hangulatos, tenyleg olyan erzetunk volt, mintha Kinaban lennenk. Az itt eloknek azonban – Zoli udvarias szavaival elve – mas a higieniai standardje. Mindossze egy csomag szolot vasaroltunk, es az uzletben egy porazra kotott macska nezett velunk farkasszemet. Az ittenieket ez lathatoan nem zavarja. Elfogadtak oket ugy, ahogy vannak, es harmoniaban elnek a varos tobbi reszevel.
Holnap indulunk tovabb a Tahoe-tohoz (hu, de furcsan hangzik magyarul) sielni. Hojelentessel majd onnan jelentkeznenk.
