Ket esemenydus napot tudhatunk magunkenak. Tegnapi napunk ugy indult, hogy elkisertuk Kis Embert a Gymboree nevezetu helyre, ami egy interaktiv jatszohaz. Egy 40perces foglalkozast tartottak a kicsiknek, akik – Patrikot beleertve – lelkesen ugraltak a negy egtaj iranyaba. Barcsak nekunk is letezett volna egy ilyen hely, amikor picik voltunk!
Nem sokkal kesobb mar Albuquerque ovarosanak kis uzleteiben setaltunk, rengeteg helyi souvenir kozott. Azon gondolkodtunk, melyik ismerosunk is kapja majd a csorgokigyos szobrocskat (vagy barmely mas csorgokigyos csecsebecset), amely allat az egyik legnagyobb “nevezetessege” a fovarosnak. A kornyeken (persze nem a varosban szerencsere) rengeteg van beloluk es bar tobbnyire rejtozkodnek, merges a marasuk, igy job elkerulni oket. Persze Zoli nagyon szeretne eggyel talalkozni. Eleg eroteljes kigyofobiaval rendelkezem, igy ez a fajta kaland vele remelhetoleg kimarad az eletembol.
Albuquerque masik – igazabol szerintem a legnagyobb – szimboluma a leggomb. Kicsi, nagy, uveg, szonyeg, ekszer, ezernyi konyv, disztargy leggomb temaban. Az egyik kedves ki uzlet csak erre a targyra epul. Hogy miert is?Aki latta Andiek kepeit par honapja a facebook-on, az tudja a valaszt. A fovaros minden evben helyt ad a leggombfesztivalnak, ahol tobb szaz leggomb ereszkedik fel a magasba egy napon. A latvany magaert beszel. Van mindenfele alaku, szinu “leghajo” (nekem a Darth Vader-es tetszett a legjobban).
Este egy “lanyos” koktelpartira voltam hivatalos Andival. A parti temaja a Mardi Gras volt, ami tulajdonkeppen az otthoni karnevalnak felel meg. Meg delutan elmentunk a Party City nevu helyre, amely egy otthoni Tesco meretu aruhaz csak es kizarolag party kellekekkel. Vettunk gyongyoket, maszkot (merthogy a farsanghoz az dukal), es este – miutan Kicsi nyugovora tert – megkezdtuk a hazibulizast. A nagyon finom koktelok hamar elkeltek, es bar nem maradtunk sokaig, nekem nagyon jo elmeny volt. A Jelly Shot nevezetu “italt” biztos nem felejtem el: piros szinu zsele, alkohollal izesitve, kis kupakokban felszolgalva, mintegy rovidital. Huzora kinyalni. Naggyabol igy lehetne forditani a mondatot, ami kiserte. Hat, nekem nem sikerult, Andinak lecsuszott.
A mai nap sem telt tetlenul. Itt toltott napjaink eddigi csucspontja volt a Sandia-hegyseg meghoditasa a vilag leghosszabb felvonojan. Kb. 2000 meter tengerszint feletti magassagbol vitt fel 3200 meter magassagba. Osszesen ket tartooszloppal rendelkezik, es olyan melysegeket szel at, ami felelemmel es amulattal toltott el minket. 15 perc liftezes utan ertunk fel a csucsra, ahol mintegy 20 fokkal hidegebb (a kijelzo szerint –10 fok) volt a homerseklet es rendkivul eros, jeges szel fujt. Zoli olyan izgatott volt, mint egy kisgyerek, igy szo sem lehetett arrol, hogy a kis muzeumban keresunk menedeket. Nem is volt olyan nagy baj, mert csodas kilatasban reszesultunk minden iranyban. Erdekesseg, hogy a hegy nyugati felet szinte semmi ho nem boritja, sivatagos, bokros, napsutotte sziklas lejtok, mig a keleti oldalon siparadicsom varja a teli sportok rajongoit. Ezen az oldalon egeszen Santa Fe-ig ellattunk, ami azert erdekes, mert a holnapi program az ottani siterep meghoditasa lesz. Addigis azonban meg var rank a ma esti program: egy itteni kaszino felterkepezese vendeglatoink kozremukodesevel.
