Harom het tavollet utan a sajat agyadban aludni: talan a legjobb dolog a hazajovetelben. Amellett persze, hogy apaek viraggal vartak a repteren, es finom zoldbabfozelekkel otthon. Jol esett nagyon. A hazaut annyira hamar eltelt, hogy osszesen ket (sot, a masodik film utolso ot percet mar nem, mert szallt le a gep…) filmet sikerult megneznunk a repulon, mivel vagy negy orat aludtunk rajta. Mark ugyan sajnos nem volt rajta, de egy nagyon kellemes fel napot toltottunk el vele hetfon Pasadenaban, ahol a hotele volt. Azt gondoltuk, hogy Santa Monican kivul Los Angelesben nem letezik “setalhato” varosresz (kiveve persze a parkokat), de Pasadena igencsak racafolt erre a feltevesre. Markkal osszesen legalabb ket orat setaltunk a varosresz kellemes utcain es tortenelmi (mar amennyire az Allamokban ezt a jelzot hasznalni lehet) epuletei kozott. Kaveztunk, ebedeltunk, meseltunk, majd bucsut vettunk egymastol, tudva, hogy ket nap mulva mar egyutt gyartunk ingyen piritoskenyeret a kis csoppsegeknek a jatszohazban.
Este mar 11-kor agyban voltunk (az otthoni agy hivogatott nagyon), es en biztos voltam abban, hogy Zoli – szokasahoz hiven – fent lesz mar reggel 7-kor, es keltegetni fog engem 9 korul. Mivel delutan egy orara mentem dolgozni, orultem, hogy meg lesz egy csomo idom elkeszulni. 12:40-kor kopogott apa az ajton, finoman kerdezoskodve afelol, hogy esetleg nem szeretnenk-e mar megmozdulni. Zoli komasan fekudt mellettem, azt se tudtuk, hol vagyunk, ugyhogy nagy teljesitmeny volt tolem, hogy idoben meg tudtam jelenni a munkahelyemen. Zoli tovabb szunyokalt…Az okosabbak ugye szabadnapot kernek a hazaut utana napra is.
A faradtsaggal meg kuzdunk, de mar jo uton jarunk. Meg kell egy kis ido, amig “megemesztjuk” azt a rengeteg elmenyt, amiben reszunk volt odakinn. Hogy visszamennenk-e? Mindenkeppen. Rengeteg felfedeznivalo van csak ebben az egy amerikai allamban. Es helyek, ahol jartunk mar, de vissza szeretnenk terni ujra megcsodalni. Hogy elnenk-e odakinn? Nehez kerdes. Az amerikaiak nagyon kemenyen dolgoznak. Rengeteg tulora, keves szabadsag, stressz, ezernyi fele torlesztoreszlet. Persze, egy olyan helyen, mint Kalifornia, az elet meg talan igy is konnyebb, ki tudja. Jo lenne kiprobalni egyszer. Addigis viszont alig varjuk, hogy talalkozzunk, es megoszthassuk Veletek elmenyeinket, tapasztalatainkat, fenykepeinket (ne izguljatok, nem lesz sok, legalabbis dolgozunk rajta!). Koszonjuk a figyelmet, a rank szant idot, a kommenteket, az erdeklodest. Hamarosan latjuk egymast!
