Yosemite-volgy az egyik legcsodalatosabb hely a vilagon, amit eddig lattunk. A beke szigete, hatalmas granithegyekkel, tavakkal, patakokkal, vizesesekkel tarkitva. Telen ugyan sajnos sok utja le van zarva, a keves idei ho miatt azonban joval tobbet lattunk belole, mint az evnek ebben az idoszakaban altalaban lehetne. Az egyik legmaradandobb elmeny a Yosemite-vizeses, amely az Egyesult Allamok legmagasabbika (740m). Harom “resze” van: a legfelso vizeses onmagaban mintegy 450 meter magas, o a legszebb, leglatvanyosabb. Ami meg erdekes vele kapcsolatban, hogy teljes mertekben a ho taplalja. Akkor a legbovebb vizu, amikor tavasszal olvad a ho, es nyarra –amikor mar az osszes ho elolvadt – “elfogy”, honapokig nem latni belole semmit. Mivel itt eddig viszonylag enyhe volt a tel, igy nem fagyott be, hanem meltosagteljesen, lassan hullott le, mint egy fatyol.
A kisvaros, ahol megszalltunk, Mariposa, magyarul pillangot jelent. Az aranylaz idejen nagyon nepszeru volt az europai bevandorlok koreben, akik szorgalmasan mostak az aranyat a kozeli patakban, persze emellett a banyak is intenziven mukodtek. Nagy volt a kisertes, hogy maradjunk mi is szerencset probalni, hatha maradt valami szamunkra meg, de vart rank Yosemite es az orias fak Mariposa erdeiben. Az orias mammutfenyok termeszetes eltejedesi terulete tipikusan Kaliforniaban talalhato. A legnagyobbak mas – nekunk mar tul messze elterulo – nemzeti parkokban nonek, de itt Yosemiteben is voltak szamunkra felelmetes meretu darabok. A Grizzli-orias –nevehez huen- a legnagyobb a kornyeken, a huszonotodik lagmagasabb fa a vilagon. 1900-2400 eves, es korulbelul egy Boing 747-es repulogep meretevel azonos.
Igen hosszu autout utan csutortok este megerkeztunk Los Angelesbe. Hatalmas varos. Ezt mar akkor is lattuk, amikor a repulo legalabb fel oran keresztul csak felette ereszkedett a leszallopalya fele. A mai napunk nagy resze a Universal Studios latogatasaval telt. Rendkivuli elmeny: A Jurassic Park, Mumia, King Kong, Waterworld filmek temai kore epult showelemek, a diszletek, a hangulat. Nem unatkoztunk, az biztos. Nehez volt elhinni, hogy meg olyan helyszineket is studiokban forgatnak, amelyekrol azt gondolnank, hogy biztosan valodiak. Utcak, terek, epuletek; felepitve valodi meretben, mintha csak Londonban, egy francia faluban, vagy New Yorkban lennenk. Egyik kedvenc filmem, a Vissza a jovobe varoskajanak hires teret is megcsodalhattuk a varoshazaval egyutt (a nagy ora hianyzott, mert most a teret egy masik film forgatasahoz hasznaljak). A DeLorean meterekrol nezett velem farkasszemet, en meg jol le is fenykepeztem, ha mar nem tudtam hazavinni magammal.
A studio utan megneztuk a hiressegek csillagait a Hollywood Boulvard jardajan vegigsetalva. Ott volt mindenki, aki szamit. Mint megtudtuk, a sztarok bizony nem keveset, harmincezer dollart fizetnek azert, hogy ott figyeljen a nevuk a betonon. Clint Eastwood peldaul azert nincs ott, mert elvbol nem volt hajlando penzt adni azert, hogy az o nevet odavessek. Kulonleges elmeny volt a Kodak Szinhaz mellett elterulo Hard Rock Café-be valo beteres is. Rengeteg hiresseg gitarja, zakoja, es egyeb szemelyes targya fugg a falon. Finom koktelunkat hurrikanpoharba kaptuk, amit aztan haza is vihettunk emlekul.
Meg egy napot maradunk ebben a varosban, ezutan pedig San Diegot vesszuk celba, mint vegso allomast, mielott visszarepulunk Irorszagba.
